Erre a kérdésre az a legjobb, ha mindenki maga válaszol, amikor megéli a pillanatot jógázás közben. Merthogy egy idő után rájövünk, hogy minden jóga, amikor beleolvadunk a Mostba. Mint amikor a kettőből EGY lesz a másik karjaiba dőlés pillanatát követően. Ebben nincs semmi misztikus, minden pillanatban megélhetjük, ha elég tudatosak vagyunk. Erre készít fel minket a jóga eszköztára.
A „YOGA” szanszkrit eredetű szót igába vonásként, összekötésként, egyesülésként szokták egyébként fordítani. A jógagyakorlatok, amelyeket ászanáknak hívnak, tökéletesek mind anatómiai, mind energetikai értelemben, s kitartásukkal megteremtik bennünk a belső egyensúlyt. Ily módon segít a jóga megoldani, leküzdeni a mindennapos próbatételeket, problémákat, akár betegségeinket, s közben közelebb jutunk önmagunk megismeréséhez.
Az jógával való megismerkedés elején az ember szinte sportként tekint erre a mozgásformára, s csupán a fizikai gyakorlatokat végzi annak érdekében, hogy megőrizze teste egészségét. Később a gyakorló rájön, hogy ez egy mélyebb rendszer, egy önismereti út, mintsem sport. Ahogy a test megszabadul korlátjaitól, tisztul az elme is, s a haladó gyakorlók egyre inkább a meditációt építik bele a mindennapjaikba. Hiszen az ászanák gyakorlása a test és az elme felkészítése arra, hogy tudjunk fókuszáltan egy helyben ülni, s meditálni anélkül, hogy a testünk fájdalmai elvonnák a figyelmünket. Amikor ezt megtapasztaljuk, rátalálunk a legbelsőbb lelki békénkre, amelyet a több ezer éves védikus írások az univerzális Önvalóval való összeolvadásnak hív. A jóga tehát maga az EGYesülés a Mindenséggel.