Sziasztok!
Hááát… nem a kelbimbó a kedvencem, bevallom. Viszont ma már meg kellett főznöm szegénykéket, mert már túl régóta csuktam rájuk a hűtő ajtaját…
Ami mindig megmenti őket az egy szívmelengető emlék. Kb. 15 éve kezdtem Ulivához járni jógát tartani, aki jó olaszos módon későn vacsorázott (meg persze a stresszes filmes szakma miatt estig dolgoztak/hajnalban keltek), s rendszeresen a 10 körül véget érő óránk után főzött még kelbimbót. Természetesen Ő mutatta meg, hogy citrommal és olivaolajjal lelecsolva egy kis sóval, friss borssal csodák történnek ezekkel a mini káposztákkal!
Az Ő emlékére ma este ezt vacsoráztam. 🥰
Remélem, Ti is megszeretitek – emlék nélkül is.
😘
Ui. Az ajúrvéda szerint naplemente után már nem annyira ajánlatos enni, mert az emésztőszervrendszer is pihen inkább. Én kicsit leegyszerűsítettem, s télen 6 után, nyáron 7 után már nem szoktam enni. Este 10-kor meg már az alvásé az idő, amikor a test inkább a méregtelenítés funkcióit részesíti előnybe.